Először is az történt, ami várható volt. Ebben a politikai perben nem születhetett felmentés, mert ehhez politikai akarat kellett volna. Az pedig még hiányzik, nem utolsó sorban azért, mert Budaházy György a buzikon kívül a bosszú népének a haragját is magára vonta, amikor megakadályozta a sukorói kaszinó projektet. A mértékadó politikai akarat abban nyilvánul meg, hogy a nyilvánvalóan fideszes befolyás alatt álló ügyészség 11 év után sem ejtette a vádat, hanem még meg is emelte a tétet. Szakértők szerint, de különböző bíróságok által is megállapított, az ügyben korábban elkövetett jogsértések, hibák miatt már rég meg kellett volna szüntetni az egész herce-hurcát. A politikai akarat csak azon a szinten volt meg, hogy az ügy harmadszorra ne kerüljön az első fokra, tehát ítéletet kellett hozni. Ez a bíróknak sem volt könnyű, hiszen a bírói tanács női tagja végig sírta az ítéletet. Az elítéltek és családtagjaikon kívül őt is sajnáltam.

A hatalom eljárása nyilvánvaló: a szerencsétlen vádlott annyi minden, képtelennél képtelenebb vádakkal kell illetni, hogy azt se tudja, hogy hol a feje. A vádpontok kreálásához és azok bizonyításához szabadon felhasználhatóak jogellenesen, vagy titkosszolgálati módszerekkel szerzett, vagy egyszerűen saját készitésü bizonyítékok, zsarolással és más egyéb módon kikényszerített vallomások is. Nagyon nagy a szerencséjük, hogy a zűrhajózás zavarásával nem vádolták őket. Bankrablásokat meg a kőrúti robbantást sem lehetett Budaházy nyakába varrni, mert akkor éppen az állam vendégszeretetét élvezve, megdönthetetlen alibije volt. Aztán a vádlottat elkeseredett küzdelme eredményeként majdnem minden vádpont alól fel lehet menteni, de legalább egy biztos marad és az is elég.

Az egész per folyamán az egyik leglényegesebb kérdés volt, hogy mi tekinthető terrorcselekménynek. A védelem az akkor hatályos EU-s rendelkezésre hivatkozott, ami keretet jelölt ki, hogy mi számít ilyen cselekménynek. A védelem szerint a keret azt jelenti, hogy ami benne van, az terror, de ami azon kívül esik, az nem. A bíróság véleménye szerint ebben a kivételes estben, ha hazafiakról van szó, akkor a kereten kívüli dolgok is terrorcselekménynek minősíthetők. A (nem jogászi) logika szerint felmerül a kérdés, hogy akkor miért van szükség keretre, ha akármi, akár azon kívül, vagy belül van, esetleg egy káromkodás is terrornak minősíthető. A másik kérdés, hogy hogyan lehet az EU-s szent tehenet ennyire megsérteni anélkül, hogy az EU kötelességszegési eljárást indított volna. Budaházyék esetében tehát, hogy egy lábtörlő felgyújtása terrorcselekménynek tekinthető-e, vagy csak csekély értékű rongálásnak. Ennek a megítélésénél szabadon alkalmazható a kettős mérce. A jelen esetben a bíróság egy köztes megoldást választott, de végül is a vádlottak hátrányára. A lábtörlő felgyújtása maga nem terrorcselekmény, de több hasonló kaliberű dolgot összességében terrornak minősítette. Pedig a terror büntetőjogi jellemzője a társadalomban való félelem keltés, látványosan brutális tettekkel, gyilkosságokkal. A bíróság logikája szerint tehát akár folyamatosan elkövetett szemetelést is terrornak lehetne minősíteni.

Feltétlenül szükséges, hogy a terror fogalmát is megemlítsem. Az én véleményem szerint a terror az akarat valakire való erőszakkal való rákényszerítését jelenti. Az ilyen definíció szerint a terror megvalósulhat akár két személy között is. Így természetesen terrornak lehet minősíteni egy lábtörlő felgyújtását is, hiszen ezzel egy parlamenti képviselőre akarták a legitim akaratukat rákényszeríteni, hogy ne szavazzon meg egy nyilvánvalóan minősítetten nemzet ellenes törvényjavaslatot.  De ugyanúgy lehetett volna „nyomatékos” felhívásnak is minősíteni.

A kettős mérce érdekes megjelenése az állami terror megítélése. Az állam különböző szervezeteket tart fenn, amikkel szükség esetén a társadalommal szemben terrort alkalmaz. A legtöbbször a hivatalosan a legszentebb alapjogok, mint pl. a szabad véleménynyilvánítás, vagy a gyülekezési jog megakadályozása céljából, tehát nyilvánvalóan politikai okokból. Ilyen esetben természetesen mindig az állam reakcióját kiváltó személyek húzzák a rövidebbet, mint pl. Budaházy György és társai. Gyakran felmerül a kérdés, hogy az el Qúrót miért nem állították bíróság elé. Több okból sem. A legfontosabb, hogy holló nem vájja ki hollónak a szemét. Illetve ez a mai magyar valósághoz alakítva az egyik szabadkőműves nem bánthatja a másik vakolót. De a másik lényeges ok, hogy az államnak monopóliuma van (mindig is volt, mindig is lesz) a terrorra. Ő pedig egyszerűen ezzel élt. Egyedül csak a görény Gergényit lehetett parasztáldozatként bíróság elé állítani. Pont Budaházyék ügyét tárgyaló bírói tanács egyik tagja „ítélte el” egy komoly ejnye-bejnyére.

A legvégére az ítéletek mértéke: ha már objektív és szubjektív okokból nem lehetett őket felmenteni, akkor legalább a minimum 5 évnél maradtak, de ezt még súlyozni kellett. Ezért, Budaházy, 6 évet kapott, a többiek 5 évet, illetve 6 év alatt. Ez fegyházban letöltendő, feltételesen nem rövidíthető meg, mert a törvény ezt írja elő. Ehhez még meg kell még osztanom egy gulag történetet, ahol két fogvatartott beszélgetett. Az egyik mondta, ő 8 évet kapott, mert … . A másik mondta, ő is 8 évet kapott, de ő ártatlan. Az első erre: az lehetetlen. Aki semmit sem csinált, az csak 5 évet kap.

A tárgyalás után elvonultunk az (I)gazságügyi Minisztériumhoz, egy petíció beadására, amiben arra kérjük a miniszter asszonyt, hogy a kegyelmi kérvény elbírálásáig helyezze szabadlábra a jogerősen elítélteket, akiket a tárgyalás után azonnal fegyházba vittek. Mivel éppen válás közepében van, talán emberileg jobban megérti, hogy mit jelent a családtól való elszakítottság és ez könnyebbé teszi a petíció teljesítését.

Budaházyék ügyében benyújtott kegyelmi kérvénnyel kapcsolatban csak reménykedni lehet, hogy az államfő asszony egyszer hazatér a világ valamelyik sarkából és időt szakít a kegyelmi kérvény elbírálására. Az államfői kegyelemmel valahogy pontot lehetne tenni a 2006 óta elvarratlan szálak végére. Egy bizonyos fokú rehabilitációt is jelentene, de örök tanulságot, hogy az Arany Bulla, benne az ellenállás jogával, mára már még csak nem is halott jog, hanem csak a 800 éves évfordulók alkalmával lehet megemlékezni róla. 

Szívderítő élmény volt ezen a szomorú napon, hogy mennyien vették a fáradtságot, és személyesen jelen voltak a magyar értelmiség legjobb képviselői.

Kőszikla