Blue Flower

Ausztriában közismert a gondolatmenet arról, hogy egy pillangó szárnyverése tornádót okozhat. Egy ilyen mindent elpusztító katasztrófához lenne hasonló Ausztriában, ha a leghíresebb osztrák által megvalósított nemzeti típusú szocializmus megint hatalomra jutna. Ezért, hogy ez semmiképen meg ne történhessen, hoztak egy törvényt, a híres §3a-t. Ennek a törvénynek a hatása alá esik a pillangó is mert ha az meglibegteti a szárnyát, akkor sok-sok év múlva a paranoid állam logikája szerint visszatérhet a nemzeti típusú szocializmus. Ezért, szinte alig van pillangó Ausztriában. De minden veszélyes lehet, akár egy karlendítés is, sőt az én esetemben már az is, ha csúnyán nézek. A §3a alkalmas mindennek a tökéletes kezelésére, mert a bűntények felsorolása azzal fejeződik be, hogy „és más egyéb módon”.  Én sajnos, más egyéb módon, nem Ausztriában hanem Magyarországon, még 2014-ben meglendítettem a szárnyamat, sőt még golyóstollat is vettem a kezembe, ezért most, 2021-ben lecsapott rám az osztrák gondolatbíróság, ami tökéletesen meg van szervezve. A cirkuszt a népnek a bécsi bőntetőbíróság nagytermében, a „circus maximus”-ban rendezték meg, több napig tartott, mert rajtam kívül még 6 embert megvádoltak. A két főbűnös már meghalt, így én előléptem 2. sz. főbűnössé. A sajtó, a médiák, a TV híradó az ügy fontossága szerint kezelte a tárgyalást.

Amikor a bíróságra mentem (szabadlábon!), láttam az épület falán egy táblát, hogy abban az épületben a 3. birodalom idején 1200 embert ítéltek el és fejeztek le. (Ami a számot illeti, kétségeim vannak. Pont 1200 -ra sikerült? Vagy bűnösen alábecsülik?) Azok tényleg egy diktatúra áldozatai voltak, de nekik több esélyük volt a fejük megmentésére, mint nekem arra, hogy felmentsenek. Miért? Mert az ilyen nagyszabású ügyeket, mint az enyém, azt esküdtbíróság tárgyalja. 8 db nem jogász esküdt dönt a bűnösségről, a 3 db bíró csak a mázsálást végzi (az ítélet kiszabását). Maga a tárgyalás lefolyása olyan, mintha normális bíróság lenne. Az előadás végén a bíró összegyűjti az esküdteket és felvilágosítja őket, hogy a delikvens mennyire bűnös, aztán szavaznak. Ha valami csoda folytán felmentenék az áldozatot, akkor a bíró megint összegyűjti őket és elmagyarázza, hogy milyen nagy hibát követtek el, hogy konkrétan milyen döntést vár és akkor megint szavaznak. Ha valami még nagyobb csoda folytán másodszorra is felmentenék az áldozatot, akkor a bíró nagyon mérges lesz és megsemmisíti az egész ítéletet. Ekkor új tárgyalást írnak ki, más bíróságon, még jobban előkészített esküdtekkel és kezdődik a cirkusz előröl. De természetesen ilyen második menet még sohasem fordult elő. Csodák ritkán vannak.

Azt, hogy az esküdtek ne hibázhassanak, azt még egy körülmény segíti: A §3a- nál a léc 10 év letöltendőnél van, de ez mehet felfelé az életfogytiglanig. Enyhítő körülményeket csak akkor lehet figyelembe venni, ha a delikvens töredelmesen megvallja, hogy bizony ő bűnös, nagyon bűnös. De ha már én magam úgy látom, hogy bűnös, nagyon bűnös vagyok, akkor hogyan is menthetnének fel azok a szerencsétlen esküdtek?

Ezen belső logikából és a gyakorlatból következik, hogy nem szólalhattam fel a magam védelmére, még az utolsó szó jogán sem, mert ha tételesen megcáfolom az abszurdabbnál abszurdabb vádakat, akkor nem ismerem be a bűnösségemet, nem lehet enyhítő körülményt figyelembe venni. Az utolsó pillanatban az ügyvédem felvilágosított a lényegről és a kezembe nyomott egy papírt, amit fel kellett olvasnom. Ez nem sikerült elég meggyőzően, nem sírtam, nem borultam térdre, nem törülték fel velem a padlót, de még így is kegyesek voltak, csak 5 évet kaptam, amiből 4 fel van lógatva, 1 pedig letöltendő. Ausztriában 1 év letöltendőt otthon, elektronikus nyakörvvel és pórázon is el lehet tölteni. Ez vár rám.

Tudom, hogy hibáztam: megszegtem a bölcs mondást: beszélni ezüst, hallgatni arany. A magyarországi dolgaimról Ausztriában hallgatni kellett volna, mint a sír. Amikor a rendőrségen interjút kellett adnom, akkor sem lett volna szabad egy szót se szólni.

De ideje továbblépni a múlt hibáin, meg kell szabadulni a felesleges terhektől, ne bánkódj a múlton!

Szóval az osztrák bíróság tökéletesen átvette a szovjet (és magyar) gyakorlatot, amit ma koncepciós pernek neveznek, ahol a vádemelés már az ítélet is. Talán még Orwelltől is koppintottak egy kicsit. Az biztos, hogy korunkat megelőző, messzire előre mutató a rendszer, a 21. század gondolatbíróságai, amit egyébként a középkorban inkvizíciónak neveztek, át fogják venni.